Csepke már nyár óta azon gondolkodott, hogy mit fog írni a Mikulásnak.
Tulajdonképpen, azt szerette volna, ha ő sok ajándékot kap, amit szét tudna osztani a családja, a rokonai, és a barátai között.
Eljött november harmadik napja, Csepke rögtön megírta a levelet, és a Postán lévő „Levél a Mikulásnak” dobozba bedobta.
Este úgy feküdt le, hogy biztos nemsokára megkapja a választ.

Egy hét sem telt el, amikor észrevette anyukáját, aki az udvarról jött be, kezében egy levéllel.
– Csepke! Gyere gyorsan! Levelet kaptál.
– De jó! Ki írta? – kérdezte meglepetten, de tudta kitől jött.
– A feladónak az van írva: Levél, az Északi-sarkról.

Csepke boldogan szaladt anyukájához, és együtt bontották fel a levelet:
„Kedves Csepke!
Örülök, hogy írtál nekem, boldogan olvastam leveled.
Tudod, én mindenkinek viszek ajándékot, még annak is, aki nem szeretne kapni. Ennél többet sajnos még a szánom sem bír vinni.
De!
Te is készíthetsz a szeretteidnek meglepetés ajándékot. Nézz szét otthon, lehet, találsz, például maradék anyagot, amit még fel tudsz használni az ajándékkészítéshez.
Anyukádat megkéred, hogy segítsen neked, vagy te is meg tanulhatsz a varrógépen varrni.
Ha szép ajándékot szeretnél, legyen egyszerű, de szeretettel teli.
Például: elkészíthetsz egy kicsi szívet, így legalább tudni fogják, hogy szeretettel készítetted.
Ez lesz, a meglepetés ajándék.
Jó munkát kívánok hozzá!
Szeretettel:
A Mikulás, az Északi-sarkról”.
– Anya! Segítesz nekem? ¬– tette fel a kérdést Csepke.
– Persze, hogy segítek. Maradt is pár méter anyagom, igaz nem piros, de ez a szín is megfelelő. Most csak azt kell tudnom, kinek szeretnél adni?
– Neked, apunak, nagyiénak, Erikának, Áginak, Katicának… – és még sorolta tovább a neveket.
Estére már kiszabták a szíveket, kiválasztottak még hozzá: egy kis csipkét, szalagot, virágmintákat, és még több pici apró dolgokat, amik éppen ráfértek.
Végre eljött a téli szünet, Csepke anyukája is szabadságon volt, ezért éjt-nappallát, csak a szíveket varrták össze, és díszítették.
Lassan dolgoztak, hisz: „Jó munkához idő kell.”

Pár nap alatt készen lettek. Csepke még azt is kitalálta, hogy vegyenek még pluszba csomagoló papírt, amiből ő készíteni fog, egy kis ajándék dobozt. Szerette az olyan dolgokat, ami másoknak biztos, hogy nincs.

Eljött a Szenteste, a karácsonyfa feldíszítve állt a kandallójuk mellett, az ajándékok pedig a fa alatt voltak.
Amikor megérkeztek a vendégek, az ajándék díszdobozokat Csepke szeretettel adott át, és mindenkinek ezt mondta:
– Ez az én meglepetés ajándékom, amit anyuval ketten készítettünk el. Fogadjátok szeretettel!

Karácsony után, még el sem jött a szilveszter, de Csepke már azon gondolkodott, hogy jövőre mit fog készíteni meglepetés ajándékként.