Vera, egy átlagos nő, aki negyven évesen egy hosszú kapcsolat után egyedül maradt. Bankban dolgozott, és úgy gondolta, hogy álmai hercegét épp a munkahelyén fogja megtalálni. Pénztárosként, minden férfit széles mosollyal fogadott.
Az első dolga az volt, hogy megnézte a férfi kezét, hogy a van-e rajta gyűrű. Ha nem volt, attól még lehetett nős, mert ugye nem minden férfi szereti a gyűrűket. Itt még a körmöket is megnézte. A második, ami fontos volt neki, a ruházat. Nála, az öltöny jött be. Szerette, ha egy férfi fess. A harmadik, amire nagyon odafigyelt, az a haj. Nem szerette, ha egy férfinek hosszú volt a haja. Se kiengedve, se összefogva. A negyedik, ami számára a pont volt a mondat végén, hogy milyen hanggal, és milyen hangsúllyal szólaltak meg. Ebből tudta leolvasni, hogy tulajdonképpen milyen a belső kisugárzása, és milyen a lelke.
Eltelt egy év…
Eltelt két év…
Teltek múltak az évek, és már az ötödik évnél tartott, amikor elege lett az egészből, és eldöntötte magában – mert senkinek nem akarta elmondani –, ő most a magányt feloldja azzal, hogy a magányt megszemélyesíti. Olyannak képzelte el, mint álmai férfiját, magas, rövid haj, zöld szem.
Minden nap, hazament a munkából, és amikor bezárta maga után az ajtót, köszönt, majd úgy tett, mintha átölelne valakit, majd hangosan megkérdezte:
– Milyen napod volt Drágám?
Majd letette táskáját, átöltözött, megmosta a kezét, elkészítette a vacsorát, megterített két személyre. Amikor végzett, leült vacsorázni, közben mosollyal figyelte, a vele szemben ülő elképzelt álmai férfiját. Elnevezte Magánynak, de a legtöbbször Drágámnak szólította. Este bebújt az ágyába, jó éjt kívánt, küldött egy puszit, és elaludt.
Egy éven keresztül minden nap a Magánnyal volt, amikor eljött a hatodik év. Jól érezte magát, tudta, senkinek nincs ilyen tökéletes párja.
Eldöntötte hozzámegy.
De…
Nem szólt senkinek, nem akarta, hogy bolondnak nézzék.
Vett egy menyasszonyi ruhát, készíttetett egy vörös rózsákból álló csokrot. Amikor minden készen lett, hazament, felöltözött, és eljátszotta egyedül az esküvőjét.
Még egy dolgot nem említettem, mi az, ami nélkül nincs esküvő? Igen, a jegygyűrű. Azt is megvette. Azóta is büszkén hordja.
Eljött a hetedik év, és még mindig a Magány a férje.

Kép a netről.