A gépjárműben ülő férfi a kirakat megpillantása után egy kicsit lassabban ment. Már régen erre jár haza, de nem fedezte még fel milyen kellemes hangulatot áraszt ez a kirakat. Megállt, kikapcsolta a megkülönböztető jelzést, és hirtelen abban a pillanatban elindult a fantáziája...
Nem is gondolta, hogy egy Színházi kirakat ennyire el tudja gondolkodtatni. Színház az egész élet. Játszunk, előadjuk magunkat, de fizetést nem kapunk rá, hisz az életünkért játszunk.
Nem ment ki a fejéből, amit tegnap este átélt. Harmincévi házasság után a felesége bejelentette, hogy egy tőle tíz évvel fiatalabb férfi miatt elhagyja. Tom, a bejelentés után mindkét szemét pár másodpercre lehunyta, de nem mozdult, nem szólt semmit. Tulajdonképpen még fel sem fogta a mondat értelmét, amivel a felesége megbántotta. Lili megfogta a bepakolt bőröndöket, elindult az ajtó felé, de amikor odaért megfordult és elköszönt. Tom még mindig ott ült a fotelban, és Lilit nézte. A szíve már visszatért a rendes ütembe, a levegőt is szép lassan vette, de érezte a mély fájdalmat.
Ennyi évi házasság után egyik percről a másikra megváltozik az élete. Már nem fogja Lili otthon várni. Ha kinyitja az ajtót, nem fog felé menni, és átölelni, és nem fogja megkérdezni:
- Milyen napod volt?
Kavarogtak a gondolatok a fejében. Miért nem vette észre? Pedig biztosan voltak apró jelek, de neki nem tűnt fel. De itt inkább az a kérdés, nem hagyja nyugton, hogy miért hagyta el. Mit tett, ami miatt hátat fordított neki? Nem csalta meg, nem ivott, nem cigizett, nem csavargott barátaival, munkatársaival. Attól, hogy nem született gyerekük, nem ő tehetett róla. Szóba hozta az örökbe fogadást, de Lili nemet mondott.
- Mit vétettem? - tette fel percről percre magának a kérdést.
Hajnalban feküdt le, de nem tudott aludni. Nem csak a szíve mélyéig ható fájdalma miatt, hanem a gyomra is korgott az éhségtől. Nem evett semmit, mióta hazatért a munkából. Nem is volt éhes, egy falat sem ment volna le a torkán. Azzal a tudattal csukta le a szemét, mivel ő nem boldog, így tesz róla, hogy Lili se legyen. Még nem tudta mit fog tenni,de ezt nem fogja felejthetetlenné tenni.
Reggel karikás szemekkel ébredt. Csak két óra hosszát aludt, de azt is nyugtalanul. Álmában megjelent Lili, amint felé megy az új párjával. Kézen fogva, mosolygós arccal. Tomnak egyetlen egy szó jutott eszébe: gyűlölet.
Fogmosás után megivott két kávét, tudta neki most egy nem lenne elég. Pár perc után beült a szolgálati kocsijába és elindult dolgozni. Gondolatai csakis a terven lovagoltak. Mit is tegyen? Megölje őket? Á nem. Az nem lenne olyan fájdalmas, és börtönbe se szeretne kerülni. Inkább idegileg kikészíti őket. Nem érdekli, ha sok időbe fog kerülni, de nem hagyja annyiban.
Gyorsan telt el a napja, nem volt sok ideje gondolkodni. Hazafelé észrevette, hogy most lassabban megy a kocsijával, nem siet haza. Közben nézte a kirakatokat, de amikor elérkezett a Színház kirakatához, megállt. Elgondolkodott rajta, milyen lenne az ő szemszögéből, ha idegileg tönkreteszi Lilit. Megérné? Visszamenne hozzá? Utána tudnának boldogan együtt élni? És ha nem megy vissza? Megérte ráfordítani annyi időt és idegességet? Az is meglehet, hogy inkább ő menne idegileg tönkre.
Fantáziájában elképzelte, ő is lehet majd boldog. Most még pihenni fog, próbálja magát összeszedni. Ha majd úgy érzi megnyugodott, ő is tovább fog lépni. Egyet megfogadott magában, ha Lili mégis visszamenne hozzá, nem fogadja vissza. Ha ezt egyszer megtette, többször is megteszi.
Pár percig még nézte a kirakatot, majd lassan elindult haza, elkezdeni új életét szeretetben, nem gyűlölettel tele.