Dina

Dina

Zelda, a kávéscsésze

2019. december 27. - Bubrik Zseraldina

Zelda, a kávéscsésze

Zelda, hosszú éveken át a
szekrény leghátsó sorában állt,
nem érezte a kávé meleg,
megható édeskés zamatát.
Magányosan, hisz senki nem szólt
hozzá egyetlen árva szót sem,
elhatározta, előrébb megy,
nem marad egyedül a csendben.
Mivel lábai nincsenek, hát
próbált lassan kicsit csusszanni,
de néha megakadt, megbotlott,
és már hozzákezdett csuklani.
Nem érdekelte, hogy akadály
sokasága áll őelőtte,
véghez viszi tervét, mert álmát
a valóságba beleszőtte.
Kicsit jobbra ment, majd balra, és
folytatta ezt egész délelőtt,
belegondolt, ugyan miért nem
kezdte el ezt így tegnapelőtt?
Teljesen kimerült, amikor
a szekrény csúszós széléhez ért,
úgy érezte szívében, mintha
rossz álomból végre hazatért.
Kinyitotta picinyke szemét,
körbenézett, majd nyelt egy nagyot,
érezte, amint testén lassan
végighúznak egy tollpamacsot.
Ijedtében megint becsukta
elfáradt lekonyuló szemét,
Majd lassan levették a polcról,
ő meg meghallotta a zenét.
Lágy dallama fülébe hatolt,
érezte a kávé illatot,
amikor kinyitotta szemét,
meglátta a fénylő csillagot.
Pár perc után érezte, amint
a forró kávét öntik felé,
boldogság járta át a lelkét,
hisz megnyugvás áradt őfelé.
Mosoly ült arcára, amikor
csillogó fényt látott közelben,
a karácsonyfa állt előtte,
gyönyörű, színes köpenyében.
Az ünnepi fény színe szebben
csillogott már a sötét éjben,
Zelda, a kávéscsésze lelke
megpihent a csend békéjében.

A bejegyzés trackback címe:

https://dina19.blog.hu/api/trackback/id/tr4815367988

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása